Minusz 10

Hát igen, eljött ez a nap is. Ittam két kávét, ettem egy barackot, szőlőt az elmaradhatatlan kispereccel és egy szelet vajaskenyeret. Hurrá. Reggel hányingerre keltem, akkor ettem meg azt a barackot ami még nem volt rohadt. Kettőt ki kellett dobni mert benne felejtettem a zacskóban.  A súlyom stagnál, majd holnap is megmérem. A mai nap végülis egész elment. Még sétáltunk is kb 2 órát. Alig voltam éhes. Inkább csak fáradt és hasztalannak érzem magam. Szívesen csinálnék valamit, de nem tudom, hogy mit. Órákig tudnék magam elé nézni néha anélkül, hogy észrevenném, vagy jóideig akár pislogás nélkül is. Gyakran kellett újra megkérnem embereket, hogy ismételjék meg, amit mondtak mert nem értettem. Úgy gondolom, hogyha végre leadok annyit amennyit szeretnék, az összes gondom megszűnik. Igen ezt várom tőle. Végre nyugodtan ki tudok majd menni az utcára és nem fogom az összes szembejövő nővel összemérni magam, hogy "ki lehet a dagadtabb". A kisebbségi érzésem megszűnik, és végre tudok majd kezdeni magammal valami értelmeset is. Úgy érzem nagy lehetőségek rejlenek bennem, amik csak akkor törhetnek a felszínre, ha végre megszűnik ez a gondom. Sajnos addig minden nap fel kell ébredni, és végigélni a napot, és bizony sokszor elvesztem a reményt, amitől csak még rosszabbul érzem magam. Feltűnően ingerlékeny is vagyok mostanság. Amin meglepődtem, mivel általában tudom magam türtőztetni, boltban sorálláskor, vagy hasonlókon, most valahogy nem megy úgy. Az idegesség váltakozik a fullasztó közöny érzésével. Nyalogatom a sebeimet. Ennyi. Jóéjt.