Szóval, igyekszem minél többet inni ásványvizet, almaecetesen és kiraktam egy disznóképet a hűtőre... Még jól jöhet, de mondjuk egyébként is szinte üres... 2 napja határoztam el magam véglegesen amellett, hogy le akarok adni legalább 8-10 kg-ot. Nem tudom mennyire szokott ez innen már simán menni, mert a mostani súlyom alatt az elmúlt ~15 évben nem voltam. Az a baj, hogy ilyenkor már igenis bántani kell saját magunkat és én azt nem igazán szeretem csinálni, de másképp nem megy. És biztos ezt nem így kell felfogni. Ez nem bántás, mivel a szervezetem azért raktározta el azt a mérhetetlen sok zsírt, hogy rosszabb időkben legyen mit lebontson. Nahát itt az alkalom drága kis testem, bontsd le szépen. "Örülnöd kéne", hogy a végén én is örülhessek. Amúgy is, kisebb súly, könnyebb cipelni...mindenkinek jó lesz a végén. Én hiszek abban, hogyha valaki arra koncentrál, hogy fogy, akkor igenis sokkal többet fog fogyni. Sokan beszélnek arról, hogy ha nagyon keveset eszel, akkor a szervezeted beáll a vészhelyzetre és megpróbál spórolni a kis zsírraktáraival. Ez lehetséges. Az ember depressziv lesz, nyugtalan, gyenge... ez az első holtpont. Ezen túl kell lendülni. Ha ilyenkor a holtponton mi igenis nekiállunk tornázni, mozogni, futni, akkor a szervezetet mintegy rákényszerítjük arra, hogy hozzányúljon az ő sajnos nem igazán elrejtett tartalékaihoz. És igenis, hozzá fog nyúlni. Ha muszáj, akkor hozzányúl. A kellemetlen ebben, hogy el kell érni, hogy muszáj legyen. Erőpróba I. Amihez nagyon sok kitartás elszántság és erő kell. Sajnos azokról, akik elhíznak, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mind ennek híján vannak, és szerintem nem puszta előítélet ez. A második dolog az alapanyagcsere. Az alapanyagcsere azért lett alapanyagcsere, mert akkor is szükséges funkciókra kell, ha épp nincs meg a szükséges tápanyag hozzá. Tehát a szervezet el fogja venni azt az energiát így is, úgy is. A belső szervek munkájához, a testhő fenntartáshoz stb. Az az, ami kell. Ha van akkor a bevitt táplálékból, ha nincs, akkor a felhalmozott tartalékból, ha az sincs, akkor elkezdi magát bontani. Ez így van, különben nem lehetne éhen halni. LEHET, hogy valamennyire lecsökken ez is a drasztikus és hosszú fogyókúrák alatt, de a végletelenségig nem csökkenhet, mivel ez szerintem már eleve a minimumon van. A szervezet nem fog több energiát felhasználni annál, mint ami neki legminimálisabban kell... Lásd: úszógumi, combok, és lifegő karok. Ami nem kell, megy a spejzba. Ennél a szakasznál Erőpróba II. iszonyatos éhség és evési kényszer "támadhat ránk a bokrok közül", ki kell állni,és helyette mondjuk tornázni. Ha mégis engedtünk a kísértésnek, nem minden nap(!) hanem mondjuk heti egyszer, egy kicsit "rásegíthetünk az anyagcserénkre" különböző gyógyszerekkel, és hopp, volt-nincs sültkrumpli és rántotthús. Nekem speciel a rásegítés felfelé nem működik, pedig próbáltam, de sehogyse tudtam elérni. Ez van. Az Erőpróba III. mindennek a végén lesz. Amikor úgy döntessz, elég a fogyókúrából. Mivel akkor legalább fél évet rá kell szánni, hogy szépen, komótosan, lassan visszaállj egy normális kalóriára. Ha nem, akkor újra üdvözölhetjük az imádott hurkáinkat.
A tegnapi napom ételekben: reggel ittam egy kávét kevés tejjel, édesítőszerrel aztán ettem jégsalátát egy kevés öntettel, 3 szelet párizsival, ettem egy fél szelet kenyeret magyaros krémmel, egy kispohárnyi tesco-s sós perecet, 3 barackot és egy kisebbfürt szőlőt. Hurrá.
