Hol is kezdjem, nem tudom, mert nem vagyok az a kitárulkozós fajta, mégha furcsának is tűnhet ez, hiszen arra adtam a fejem, hogy leírom, és "közkinccsé teszem" mindennapjaimat. Leginkább magára a fogyókúrára kiélezve. Én egy 20-on már onnan, de egy 30-on még innen korú átlagos lány vagyok. 166 cm magas és 58 kg. De nem volt ez mindig így. Általános iskoláig kifejezetten sovány voltam, és kicsi, egy évvel tovább is tartottak az oviban. De amikor elkezdtem iskolába járni, rohamosan elkezdtem hízni is, és csakhamar az osztály ducija, tehene és disznója lett belőlem. Rengeteg átsírt éjszakát és rettegést okozott ez nekem akkoriban. Már második osztályba felnőtt méretű ruhákat kellett hordjak, és hamar átléptem a 60 kg-ot is. A családban sem aratott osztatlan sikert a külsőm, főleg a testvérem piszkált vele, aki akkor egy kamaszodó fiú volt, és gyakorta dörgölte az orrom alá, hogy bizony a fiúknak nem épp az ilyen lányok tetszenek. Nem akarom boncolgatni a felelősséget, hogy vajon a szüleimnek kellett volna e figyelni a súlyomra vagy nem, vagy bármi ilyesmi, mert lejárt lemez, és már rég elmúlt. Viszont amikor elkezdődött 6. után a nyár, az első héten olyan megalázás ért, amit nem fogok tudni elfelejteni. Iskola hiányában a szórakozásukat vesztett gyerekek mind engem támadtak le a "kedves szavaikkal" amikor épp csak egy rövid útra indultam a boltig. Akkor elhatároztam, hogy elég volt. Sírva rohantam haza. Aznap kezdtem el először fogyókúrázni. Két hónapig tartottam, az iskola kezdetéig, hogy minden nap futottam, tornáztam legalább egy órát, és nem ettem többet napi egy-két szendvicsnél. Ha valamivel többet ettem, mint kellett volna,nagy bűntudat tört rám, ha kevesebbet ettem mint előző nap, boldog voltam. Hihetetlenül boldog. Végülis két hónap alatt lefogytam 65kg-ról 52kg-ra. Mindenki megcsodált és én nagyon jól éreztem magam. Főleg, hogy a magasságom csak egy pár cm-rel volt kevesebb akkor, mint most. A tanárnők kicsit féltékenyek lehettek, a fiúk csak néztek, a lányok meg szóbaálltak velem ezentúl, és a csúfolódás megszűnt...A további években, a gimis korban és utána a súlyom 58 és 63kg között mászkált. Nem kaptam sok megjegyzést se pro se kontra, se túl jót, se túl rosszat. Ez az a súly, amire a soványak azt mondják, hogy dagadt, az átlagosak azt mondják átlagos, és a ducik azt mondják, milyen szép.
Viszont egy évvel ezelőtt magánéleti problémák miatt megint elengedtem magam, és felhíztam 75 kg-ra. Akkor megint holtpontra jutottam. Újra rádöbbentem, hogy elhíztam mint egy kis malac, és rettentően szégyeltem magam, hogy engedtem, hogy ez megint megtörténjen. Újra elővettem a régi technikát, természetesen a diétát és a mozgást, és egy doboz hashajtót. Vagy inkább talán pár dobozt. ( Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet, hogy NEM és NEM biztos hogy az én példám követendő! Mindenki mérlegelje a saját helyzetét, egészségi állapotát! ) Télre újra a régi formámban voltam és büszke voltam magamra... de megint csak visszatértem ahhoz a súlyhoz, ami egyeseknek dagadt, másoknak átlagos, és van akinek szép... én nem ezt akarom... Én azt akarom, hogy mindenki szerint szép és vékony legyek... hogy kérdés se legyen, hogy vékony vagyok e vagy sem, vagy esetleg átlagos, vagy...? Most örökre megváltoztatom az életem, és olyan leszek, amilyen lenni akarok, ami igazán én vagyok.
